Két karácsonyi vers....
bb 2006.12.16. 09:49
Számomra nagyon fontos két vers amit Manócskától kaptam....
A szeretet himnusza
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. Osszam el, bár egész vagyonomat a szegényeknek, S vessem oda testemet, hogy elégessenek, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, A szeretet nem féltékeny, Nem kérkedik, nem gőgösködik, Nem tapintatlan, nem keresi a magáét, Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik, A nyelvek elhallgatnak, A tudomány elenyészik. Tudásunk csak töredékes, Töredékes prófétálásunk is. Mikor azonban eljön a beteljesedés, Véget ér az, ami töredékes. Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. E amikor felnőttem, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, Akkor majd színről színre. Most csak töredékes a tudásom, Akkor majd úgy ismerek, Ahogy én is ismert vagyok. Most megmarad a hit, remény, szeretet, Ez a három, De köztük legnagyobb a szeretet. Törekedjetek a szeretetre!
Ne add fel!
Ha elromlik minden, mint megesik néha, Ha utad csak hegyre föl vezet a célba, Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol, Nevetnél bár, de sóhajtozol, Ha úgy érzed, a sok gond leterhel, Pihenj, ha kell – de soha ne add fel.
Az élet furcsa dolgokra képes, Ilyesmit párszor mindenki érez, Számos hiba épp azért történik, Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig. Ne add fel hát, ha lassan is haladsz, A siker talán már csupán egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli, Mint tétova ember balgán képzeli, Sokszor a küzdő nem várja meg, Hogy megnyerje a serleget, És túl késő, mire belenyilall, Hogy mily közel volt a diadal.
A siker a kudarcnak fordítottja – Kétség fellegének ezüst árnyalatja – És nem tudjuk, mily közel a siker, Tán orrunk előtt van, de nem hisszük el; Küzdj hát tovább, ha ér sok csapás – Ha húz még az ág is, harcolj tovább!
|